Ha van téma, amin a hifisták képesek vérre menő vitákat folytatni, az a bejáratás (burn-in) kérdése. Vajon tényleg szükség van rá, hogy egy új hangfalat 50-100 órán keresztül járassunk, mielőtt megítélnénk a hangját? Vagy az egész csak a fejünkben létezik, és valójában nem a hangfal változik, hanem a fülünk szokja meg a karaktert?
A legfrissebb mérések és tesztek azonban árnyalják a képet. Úgy tűnik, a válasz valahol a kettő között van: a mechanikai változások valósak, de az eredmények néha meglepőek – sőt, akár ellentmondásosak is lehetnek.
Mi történik fizikailag a hangfallal?
Amikor kiveszel egy hangfalat a dobozból, az alkatrészei “nyersek”. A hangszórók működése alapvetően a mozgáson alapul, amit két kulcsfontosságú elem szabályoz: a pille (spider) és a perem (surround). Ezek felelősek azért, hogy a membrán mozogni tudjon, de vissza is térjen a nyugalmi állapotba.
A gyártás során ezek az anyagok – különösen a pille – még merevek. A bejáratás elmélete szerint a használat során, ahogy a membrán ezerszer és milliószor kileng, ezek az anyagok “betörnek”, veszítenek a merevségükből, és elérik a tervezett mechanikai engedékenységet. Ez mérhető paraméterek változását okozza:
- Csökkenhet a rezonanciafrekvencia (Fs).
- Változhat a jóságfaktora (Qts).
Röviden: egy bejáratott hangszóró elméletileg könnyebben és mélyebbre képes mozogni, mint egy vadonatúj.
A “Kevésbé Egyforma” paradoxon
Egy érdekes új megközelítés egy szokatlan jelenséget vizsgál: a bejáratás nem feltétlenül teszi “tökéletesebbé” a hangfalakat, sőt, bizonyos esetekben a hangfalak kevésbé hasonlítanak egymásra (vagy a gyári “mesterpéldányra”) a folyamat végén, mint az elején.
Miért lehetséges ez? A gyártósorról lejövő hangszórók a modern robotizált gyártásnak köszönhetően rendkívül szűk toleranciával, nagyon egyformán mereven érkeznek. Ám ahogy az anyagok (szövetek, gumik, habok) elkezdenek mozogni, az anyag szerkezetében lévő mikroszkopikus eltérések miatt a “lazulás” folyamata nem feltétlenül 100%-ban egyforma a bal és a jobb oldali hangfalnál.
Ez nem azt jelenti, hogy a hangfal elromlik! Csupán azt, hogy a bejáratás egy organikus folyamat, ahol a hangszóró elnyeri a végleges, “érett” karakterét, ami technikailag eltérhet a dobozból kivett állapot mérési adataitól.
Pszichológia vs. Fizika: Melyik a domináns?
Bár a fizikai változás mérhető (főleg a mélysugárzók esetében), az audio mérnökök többsége egyetért abban, hogy a változás mértéke sokszor kicsi, gyakran a hallható küszöb határán mozog.
Ami viszont sokkal jelentősebb, az a pszichoakusztikai adaptáció. Az agyunk rendkívül plasztikus. Amikor új hangrendszert hallgatunk, az első benyomás gyakran “idegen”, mert az agyunk a régi rendszerünkhöz van kalibrálva. Néhány nap vagy hét alatt azonban az agyunk megtanulja az új hangfal karakterét, “kiszűri” a hibáit és fókuszál az erényeire.
Amit tehát drámai javulásnak hallunk 100 óra után, az valójában egy koktél:
- 30% fizika: A mélysugárzó gumipereme és pilléje valóban bemelegedett és lazult.
- 70% pszichológia: Az agyunk megszokta és megszerette az új hangzást.
Konklúzió: Kell-e járatni a rendszert?
Felesleges speciális “bejárató zajokat” (pink noise) futtatni napokig, miközben pokrócokkal takarod le a hangfalat. Egyszerűen csak hallgass zenét. A hangfalad a használat során természetes módon fogja elérni az optimális állapotát.
Ha az első bekapcsoláskor kicsit “szikárnak” vagy mélyhiányosnak érzed a hangot, ne ijedj meg, és ne küldd vissza azonnal! Adj neki pár nap türelmet. A mechanika tenni fogja a dolgát, a füled pedig alkalmazkodni fog. A végeredmény pedig – ahogy a tesztek is mutatják – egy érettebb, bár a mérnökök számára talán “kevésbé laboratóriumi”, de a fülnek kellemesebb hangzás lesz.
A cikk íródott: 2025.12.23
Már írtam erről másik oldalon! Ismétlem! A hangszórónak fel kell venni a teljesítmény és amplitúdó karakterisztikát legkisebb teljesítménytől, (például: 1 milli wattól)) maximális teljesítményig ( majdnem a tekercs égésig). A tekercs égést kerüljük el! Ekkor azt fogjuk tapasztalni, hogy a karakterisztikánk első részben egyenes vonal. Ezt linearitásnak nevezik a szakmában. Egyszeres (100mA), kétszeres (200mA), háromszoros (300mA), négyszeres (400mA), … áram hatására az amplitúdó (kitérés) egyszeres, kétszeres, háromszoros, négyszeres, … értékű lesz. Ebben a szakaszban a hangszórónak legkisebb a torzítása, Hi-Fi minőségű! A karakterisztika lineáris szakasz végét linearitás határának nevezzük, és ezt a teljesítmény értéket névleges teljesítménynek nevezik, lásd: IEC 263-5, SI, AE 2-1984 Standard szabványok és ajánlások! Sajnos, számos külföldi ország hangszóró gyártó cégei — szinte országonként eltérően — jóval nagyobb –esetenként tízszeres, százszoros — teljesítmény értéket írnak hangszóróikra. Ekkora teljesítmény értékektől tekercs égések keletkeznek! A mérnöki túlméretezés következtében a hangszórók legtöbbje kibírja a névleges teljesítmény kétszeresét, egyes példányok a háromszorosát is rövid ideig. Ekkora teljesítménnyel járatva a hangszórót pille és perem túlerőltetés és anyag kifáradás történik, melytől a torzítás megnő. Nincs jelentős hangerő növekedés. Van nagyarányú torzítás. Agresszív torz hang hallható! A hangszóró kónusza már soha nem tér vissza az eredeti helyzetébe, azaz a tekercs közép és mágnespólus közepére. Ettől egy sajátos torzítás keletkezik, melyet egyesek — tudatlanságból — bejáratásnak hívnak. Ezt fennhangon hirdetik és javasolják másoknak is. Arra nem gondolnak, hogy kétszeres, háromszoros névleges teljesítménnyel két, három hangszórót járatva a linearitás határán, nagyobb, Hi-Fi minőségű hangot kaphatnának. Azt se tudják, hogy a tekercs ekkora teljesítménytől nem képes egyenes arányú kitéréssel rezegni, mert több tekercsmenet ki jön a légrésből, ezek a kint lévő tekercs menetek nem mozgatnak. A szinuszos váltóáram a kónuszt trapéz szerű rezgésre kényszeríti, ettől van a nagy torzítás! Nem véletlen a BL érték bevezetése! ( Lorentz-féle erő: F=B*L*I) Hangszóró javítóként sok ilyen túlerőltetett hangszórót kellet javítanom. Pille és perem cserével, esetenként új hangszóró cserével vagy teljes rezgő rendszer cserével.
Kedves Molnár Sándor Úr!
Látom, hogy tegnap esti hozzászólásomat kitörölték. Úgy tűnik számomra, hogy ha valaki eltérő véleménnyel rendelkezik, akkor ő félre állíttatik. Sajnálom, de egy hangszóró torzításáról és bejáratásáról nem lehet teljesítmény nélkül beszélni! A hangszóró torzítása erősen függ a bevezetett villamos teljesítmény nagyságától! Nem tűt fel Őnnek, hogy a világvevő rádiók hangszóróival kapcsolatban nem említenek bejáratást? Még a táskarádiók és TV vevők esetében sem. Az említett készülékek hangszórói maximális hangerőn sincsennek 30-50%-nál nagyobb mértékben kivezérelve a névleges hangszóró teljesítményhez viszonyítva. NEM említi, hogy a bejáratást mekkora teljesítménnyel és mennyi ideig kell végezni! Ez nagyon fontos lenne! Ilyen adatok közlésének hiánya súlyos hiba. Tisztelettel H.F.
Kedves Ferenc! Nem töröltem a kommentjét. A hozzászólások jóváhagyás után jelennek meg, és most mindkettőt jóváhagytam. Amit Ön részletesen leír, az túlterhelés, nem bejáratás. A cikk normál használat mellett bekövetkező változásokról szól, a kutatás pontos módszertana pedig megtalálható a hivatkozott tanulmányban.
Kedves Molnár Sándor Úr!
Elsőként szeretném ha hozzá szólásom nem váltana ki “tromfolást, pro- és kontra” vitát. Igaza van, mikor írja, hogy a szakma egy része híve a bejáratásnak, de mások tudatlanságnak tartják. Én is ezek közé tartozom, és jelentős bejáratás ellenes szakvéleményem van egyetemi tananyag szintjén! Hol a határ a bejáratás és túlterhelés között?? Mit tekintünk “névleges teljesítménynek”? Néhány szabvány szerint ez a linearitás végén mért teljesítmény, legalább is a közeli teljesítményt jelent! De nem mindenkinél! Például egy 20 cm kosárátmérőjű hangszóró linearitáshoz kötött teljesítménye 5/6 watt (szinusz/zenei), de számos cég 50W, 100W, 200W, 500W teljesítményt közöl, miközben 20 wattól elég a tekercse! Ezek után jogos kérdés, hogy hány wattal “járassa be” a tulajdonos a hangszóróját? Erre nem ad tájékoztatás a fentebbi írásában!! Különböző teljesítményű és méretű hangszóróknál semmilyen javaslatot nem tesz! Szerintem ez érdekli a “nagyérdemű közönséget”.
Engem nem a trolkodás vezérel hozzászólásommal, hanem tévhitet szeretnék eloszlatni, másrészről fiatalokat szeretném képezni. Engedje meg, hogy más alkalommal is ezt megtehessem az oldalán. Szívesen folytatom a vitát, ha ezt óhajtja, felkereshet az oldalamon is vagy telefonon. Tisztelettel:H.F.Horváth
Kedves Molnár Sándor Úr!
Elsőként szeretném ha hozzá szólásom nem váltana ki “tromfolást, pro- és kontra” vitát. Igaza van, mikor írja, hogy a szakma egy része híve a bejáratásnak, de mások tudatlanságnak tartják. Én is ezek közé tartozom, és jelentős bejáratás ellenes szakvéleményem van egyetemi tananyag szintjén! Hol a határ a bejáratás és túlterhelés között?? Mit tekintünk “névleges teljesítménynek”? Néhány szabvány szerint ez a linearitás végén mért teljesítmény, legalább is a közeli teljesítményt jelent! De nem mindenkinél! Például egy 20 cm kosárátmérőjű hangszóró linearitáshoz kötött teljesítménye 5/6 watt (szinusz/zenei), de számos cég 50W, 100W, 200W, 500W teljesítményt közöl, miközben 20 wattól elég a tekercse! Ezek után jogos kérdés, hogy hány wattal “járassa be” a tulajdonos a hangszóróját? Erre nem ad tájékoztatás a fentebbi írásában!! Különböző teljesítményű és méretű hangszóróknál semmilyen javaslatot nem tesz! Szerintem ez érdekli a “nagyérdemű közönséget”.
Engem nem a trolkodás vezérel hozzászólásommal, hanem tévhitet szeretnék eloszlatni, másrészről fiatalokat szeretném képezni. Engedje meg, hogy más alkalommal is ezt megtehessem az oldalán. Szívesen folytatom a vitát, ha ezt óhajtja, felkereshet az oldalamon is vagy telefonon. Tisztelettel:H.F.Horváth