Elindítjuk a kedvenc lemezünket, de valahogy vékony a hang. Az ének jól hallható, a basszusgitárból és a lábdobból viszont hiányzik az erő. Az erősítőn ott a basszuspotméter, mégsem nyúlunk hozzá, mert úgy tanultuk, hogy azzal csak elrontjuk az eredeti hangot. Közben egy drágább kábeltől éppen azt várjuk, hogy teltebb legyen a zene. Miért fogadjuk el könnyebben ugyanazt az igényt, ha vásárolni is kell hozzá?

Kiemelt kép: touhotus / Wikimedia Commons, CC BY 2.0. Pittigrilli által kivágott változat; további tartalmi módosítás nélkül. A készülék illusztráció.

A hangszínszabályzó használatára könnyen megkapjuk, hogy belenyúltunk a hangba. A kábelcserét viszont sokszor rendszerhangolásnak nevezzük. Pedig ha azért cserélünk, mert több mélyet vagy kevésbé éles magasakat szeretnénk, akkor ugyanúgy változtatni akarunk azon, amit hallunk.

A két módszer másként működik, és a hatásuk sem azonos. Érdemes ezért megnézni, mit tud a hangszínszabályzó, mikor számít a kábel, és miből derül ki, hogy valóban közelebb kerültünk a keresett hanghoz.

Mit szeretnénk megváltoztatni?

A „melegebb”, „testesebb” vagy „nyugodtabb” hang elsőre nehezen megfogható kifejezés. Sokszor azonban egészen egyszerű igény van mögöttük. Szeretnénk jobban érezni a basszusgitárt, vagy azt, hogy a cintányér ne vonja magára folyton a figyelmet. A hangok egymáshoz viszonyított arányán változtatnánk.

A basszuspotméter éppen ezt teszi a mély tartományban. Ha emelünk rajta, a mély hangok erősebbek lesznek a közép- és magas tartományhoz képest. Ha visszaveszünk, kevésbé hangsúlyosak. A változás mértékét mi állítjuk be, és bármikor visszatérhetünk a korábbi álláshoz.

Ha egy másik kábeltől várunk teltebb hangot, a célunk hasonló. Ettől még nem biztos, hogy a kábelcsere hoz hallható változást, vagy éppen olyat hoz, amilyet szeretnénk. De a hangszín módosítása egyik esetben sem lesz önmagában helyes vagy helytelen. Az számít, mi történik az adott rendszerben.

Ha teltebb hangot szeretnénk, miért ne próbálnánk ki először a mélyhangszabályzót?

Mit jelent valójában a középállás?

A középállás általában azt jelzi, hogy a hangszínszabályzóval nem kérünk mély- vagy magaskiemelést, illetve csökkentést. Ez az erősítő beállításáról mond valamit. Arról már nem, hogy a hallgatási helyen milyen arányban jutnak el hozzánk ezek a hangok.

A hangfal hangjához otthon hozzáadódik a szoba hatása. Nem mindegy, milyen közel van a fal, hol áll a hangfal és hol ülünk. Ugyanazzal az erősítőbeállítással az egyik helyen sok lehet a mély, a másikon kevés. A középen álló potméter ezeket a különbségeket nem szünteti meg.

Ezért a középállás hasznos kiindulópont, de nem bizonyítja, hogy a rendszer a szobában is a kívánt hangszínegyensúlyt adja. Az egyenes és a lefelé tartó frekvenciamenetről szóló cikkben is innen indultunk: az erősítő vagy a hangfal önmagában vizsgált viselkedése és a fotelben hallott eredmény két külön dolog.

A hangerő is számít. Halk zenehallgatásnál a mélyeket kevésbé érzékeljük erősnek a középtartományhoz képest. Emiatt este hiányozhat a basszus súlya, miközben nagyobb hangerőn már megfelelőnek érezzük. Erről szól a loudness működését magyarázó cikkem. Ilyen helyzetben egy visszafogott mélyemelésnek lehet értelme, bár a basszuspotméter nem követi automatikusan a hangerő változását.

Mikor változtathat a hangon egy kábel?

A hangfalkábelnek van ellenállása, induktivitása és kapacitása. Ezek valós elektromos tulajdonságok, amelyeket többek között a vezeték hossza, vastagsága és felépítése határoz meg. A kábel tehát része az áramkörnek. Nelson Pass vizsgálatai is azt mutatják be, hogyan függ a viselkedése a hozzá csatlakozó erősítőtől és hangsugárzótól. [1]

A hangsugárzó ráadásul nem minden frekvencián jelent ugyanakkora terhelést az erősítő számára. Ezt írja le az impedanciájának változása. Emiatt a kábel ellenállásán fellépő veszteség aránya is eltérhet a különböző frekvenciákon. A vezeték így a hangerő mellett a hangszínegyensúlyt is befolyásolhatja. Hogy mennyire, az a konkrét kábel és hangsugárzó adataitól függ. [2]

Egy hosszú, túl vékony vezeték cseréjének ezért lehet műszaki indoka. Ha viszont már megfelelő kábelt használunk, a magasabb ár önmagában nem bizonyít további hallható javulást. Az erősítő, a kábel és a hangfal együtt alakítja az eredményt; egyetlen alkatrész árcédulájából ezt nem lehet megjósolni. [3]

A kábel ettől még nem válik állítható hangszínszabályzóvá. A potméterrel egy meghatározott tartomány szintjét emeljük vagy csökkentjük. A kábelnél a rendszer elektromos kölcsönhatásából adódik az esetleges változás, és annak alakja sem feltétlenül egyezik a hangszínszabályzó hatásával. Ezért nem lehet azt mondani, hogy bármelyik kábel hangja pontosan lemásolható két potméterrel.

A megfelelő hossz, a jó csatlakozó és a megbízható kötés akkor is érték, ha nem hallunk hangszínváltozást. Ha viszont kifejezetten a hang miatt cserélünk, azt kell meghallgatni, hogy a saját rendszerünkben valóban megjelenik-e az a különbség, amiért fizetnénk.

Mire nem elég a basszuspotméter?

A hangszínszabályzó minősége sem mindegy. Egy rosszul megépített áramkör zajt vagy torzítást adhat a jelhez, egy kopott potméter pedig recseghet. Ezek valós hibák. Az adott megoldást és annak állapotát kell megítélni, nem elég annyit tudni róla, hogy van benne hangszínszabályzó.

A szabályzót megkerülő üzemmódnak is lehet értelme. A kapcsolástól függően rövidebb lehet a jelút, és csökkenhet a zaj vagy a torzítás. Érdemes kipróbálni, hogy ez hallható-e a saját rendszerünkben. Aztán azt is, hogy zenehallgatás közben melyik ad jobb eredményt: a megkerülés, vagy egy kis hangszínkorrekció.

A basszus emelése több teljesítményt is igényelhet. Ugyanazon frekvencián, azonos terhelés mellett a +6 dB nagyjából kétszeres feszültséget és négyszeres teljesítményt jelent. Ez az emelt tartományra vonatkozik, nem az egész rendszer fogyasztására. Erős mélyemeléssel ezért hamarabb elfogyhat az erősítő tartaléka, különösen nagy hangerőn.

A basszuspotméter jellemzően széles tartományban változtat. Ha csak egy-egy mély hang búg, az egész mélytartomány visszavétele a többi hangból is elvehet. Lehet, hogy megszűnik a zavaró döngés, de közben a basszusgitár többi hangja is túl halk lesz.

Ha pedig a hangfal vagy a hallgatási hely elhelyezése okozza a mélyhiányt, a nagy emelés nem feltétlenül segít. Ilyenkor előbb érdemes más helyzetben is meghallgatni a rendszert. A hangszínszabályzó használhatóságát az dönti el, hogy az adott problémán tud-e javítani.

Előbb próbáljuk ki, mire elég a meglévő rendszer

A „jobb hangot szeretnék” kevés támpontot ad. A „halk zenehallgatásnál alig érzem a basszusgitárt” már olyan észrevétel, amivel el lehet indulni. Megnézhetjük, hogy minden lemezen jelentkezik-e, változik-e a hangerővel, és segít-e rajta egy kisebb beállítás.

Ehhez néhány egyszerű próbát otthon is elvégezhetünk:

1. Hallgassunk meg több ismerős felvételt. Figyeljük meg, hogy mindenhol kevés vagy sok a mély, vagy csak egyes lemezeken. Az is számít, hogy az egész basszustartomány zavar, vagy csak néhány hang ugrik ki belőle.
2. Kis lépésekben változtassunk. Ha van működő hangszínszabályzó, kényelmes hangerőn próbáljunk ki egy enyhe emelést vagy csökkentést. Utána térjünk vissza az eredeti álláshoz is. Így könnyebb észrevenni, hogy valóban a hiányolt arány változott-e.
3. A hangerőre is figyeljünk. Ugyanazt a felvételt hasonló összhangossággal hasonlítsuk össze. A hangosabb változat könnyen teltebbnek és meggyőzőbbnek tűnik. Több szám után is érdemes visszaellenőrizni, hogy a beállítás hosszabb távon is kellemes-e.
4. A kábelcserénél is keressünk ismételhető különbséget. A cserét a készülék előírásai szerint végezzük. Segíthet, ha valaki úgy vált a kábelek között, hogy hallgatóként nem tudjuk előre, melyik szól. Először azt próbáljuk felismerni, van-e különbség, utána azt, hogy melyiket szeretjük jobban.

Ha egy kis mélyemeléssel megkapjuk azt a teltséget, amit hiányoltunk, akkor máris találtunk egy használható beállítást. Érdemes ezzel együtt élni néhány napig, mielőtt újabb alkatrészt keresünk. A későbbi cserét is ehhez a tapasztalathoz tudjuk majd viszonyítani.

Ha a középállás vagy a hangszínszabályzó megkerülése tetszik jobban, maradhat az is. A cél ugyanaz, mint a kedvenc zenéink és a hifi kapcsolatáról szóló cikkben: olyan rendszert használjunk, amelyen szívesen hallgatjuk a lemezeinket.

Te használod a hangszínszabályzót, vagy mindig középen hagyod? Miért alakult így: kipróbáltad, és ezt szereted jobban, vagy eleve úgy tanultad, hogy nem szabad hozzányúlni?