Halkabban sok hifirendszer vékonynak és élettelennek tűnik, nagyobb hangerőn viszont hirtelen megérkezik a basszus, a dinamika és a tér. Nem azért, mert az erősítő vagy a hangfal csak ekkor kezd el jól működni. A magyarázat elsősorban abban rejlik, ahogyan a fülünk/agyunk különböző hangerőkön másként érzékeli a zenét.
Az éneket előbb halljuk meg, mint a basszust
A fülünk nem minden hangra egyformán érzékeny. A beszédhez fontos középső tartomány halkabban is jól hallható. A mélyekhez viszont több energia kell. Ezért kis hangerőn az ének még tisztán megmarad, miközben a basszusgitár és a lábdob súlya visszahúzódik.
Amikor feljebb tekerjük a hangerőt, a basszus érzete gyorsabban erősödik. Nem új mélyhang születik: a felvételen eddig is ott volt. Egyszerűen jobban utoléri azt a középtartományt, amelyet a fülünk könnyebben érzékel.
Ez az első ok, amiért a hangerőgomb néhány mozdulata után hirtelen „helyére kerül” a zene. De nem az egyetlen.
Négy dolog változik meg egyszerre
A szoba sosem teljesen csendes. Az utca, a ventilátor és más apró zajok halk zenénél elfedhetik a finom részleteket. Nagyobb hangerőn a zene jobban kiemelkedik ebből a háttérből, és vele együtt több érzékelt tulajdonság is megváltozik.
A basszus és a lábdob újra megtámasztja a zenét.
A lecsengések jobban kilátszanak a szoba zajából.
Erősebbnek érezzük a halk és hangos pillanatok különbségét.
Az énekes és a hangszerek nagyobbnak, jelenlévőbbnek tűnnek.
Ezért érezzük úgy, hogy a rendszer nagyobb hangerőn részletesebb és dinamikusabb. A felvétel valódi tartalma közben nem változott meg. Csak több lett belőle könnyen hallható.
A hangerő sokszor nem több információt ad. Csak jobban megmutatja azt, ami eddig is ott volt.
Itt csap be minket a hangosabb zene
Gondolj egy halvány rajzra félhomályban. Erősebb lámpánál több vonalat látsz, de maga a rajz nem lett részletesebb. A zenénél gyakran ugyanez történik.
Egy jó erősítő halkabban is pontosan működik. Legtöbbször a hallásunk és a háttérzaj miatt tűnik teljesebbnek a hang.
A méret önmagában nem magyarázat. Sokkal többet számít a hangfal hangolása, a szoba és az elhelyezés.
A részletek hallhatósága nem ugyanaz, mint a rendszer pontossága. Összehasonlításkor ezért kell azonos hangerő.
Már egy kis hangerőkülönbség is elég ahhoz, hogy az egyik DAC-ot, erősítőt vagy hangfalat teltebbnek és tisztábbnak érezzük. Ha nem állítjuk őket azonos szintre, könnyen a hangosabbat választjuk a valóban jobb helyett.
Így maradhat teljes a hang halkabban is
A cél nem az, hogy a zene suttogó hangerőn is koncertként csapjon mellkason. Az viszont reális elvárás, hogy az ének, a ritmus és a tér halkabban se essen teljesen szét.
-
01Csökkentsd a háttérzajt
Zárd be az ablakot, kapcsold ki a ventilátort. Már ettől több finom részlet marad hallható.
-
02Ülj egy kicsit közelebb
Így kisebb hangerőn is több közvetlen hangot kapsz, és kevesebbet hallasz a szobából.
-
03Próbálj finom korrekciót
Halk hallgatáshoz egy széles, óvatos basszusemelés természetesebb lehet, mint egy nagy kiemelés.
Hallgasd meg ugyanazt a fél percet halk, normál és rövid ideig nagyobb hangerőn. Figyeld a basszust, az éneket és azt, mikor válik fárasztóvá a hang. Ha csak egy mélyhang kezd dübörögni, valószínűleg inkább a szoba vagy az elhelyezés a gond.
Egy pont után a nagyobb hangerő már nem javít, hanem ront. A basszus összefolyhat, a magas bántóvá válhat, a rendszer pedig torzíthat. Ha hallgatás után sípol a füled vagy tompábban hallasz, az már figyelmeztetés.
A jó rendszer halkabban is egyben marad, normál hangerőn arányos, feltekerve pedig nem válik dübörgővé vagy bántóvá. A megfelelő pont ott van, ahol megjön a test és a lendület, de a zene még tiszta és hosszú távon is élvezhető.
Írd meg kommentben: halkabban is teljes marad a hang, vagy nálad is kell egy bizonyos hangerő, hogy megérkezzen a basszus és az igazi lendület?
Elektronika, erősítők, hangdobozok nélkül élő zenénél (az alacsonyabb hangerőtartomány miatt) a lineáris hangzás a jó, egyébként nincs is lehetőség a változtatásra. Ettől lényegesen magasabb hangerőtartományban az emberi izofon görbének megfelelő (a különböző frekvenciákat egyformán hangosnak ítéljük meg) hangzás lesz az emberek számára a legélvezetesebb. Egy 3 utas hangdoboz ezt kitűnően meg tudja szólaltatni, mert a mély és közép valamint a közép és magas hangszórók átmenetében a hangváltóval tudunk ezen segíteni. Az emberi fül 400 Hz körül valamint 3 000-3 500 Hz körül halkabb hangokat kíván meg. 900 Hz környékén viszont nagyobb hangerőt igénylünk, ezt a közép hangszóró hangváltója tudja elősegíteni. Nem az a szemlélet lényege, hogy lent és fent milyen frekvenciánál vágunk, hanem mivel első és másodrendű hangváltónál is egy tekercs és egy kondenzátor sorba van kötve, mely egy rezgőkört alkot, ennek az optimális frekvenciája kell hogy 900 Hz legyen. Gyakorlati példával 0,6 mH tekercs és 47 microF kondenzátor. Sok munkát fektettem hangdobozépítésbe, csináltam néhány videót, Az emberi hallásgörbe vagy izofon görbe lefutása különböző hangerő tartományokban változik. Az izofon görbe igazából azt jelenti, hogy milyen hangerővel kell megszólalni a különböző frekvenciájú hangoknak, hogy azokat egyformán hangosnak halljuk. Mindenkinek javaslom, hogy az interneten nézzen utána. Csak egy példát emelnék ki, 3 000-3 500 Hz-nél a fülünk érzékenyebb, ezért egy jó hangdoboz ezeket a frekvenciákat megfelelően halkabban szólaltatja meg a többi hanghoz képest. Kis hangerőnél kevésbé kell halkabban megszólaltatni ezeket a hangokat, mint extrém nagy (pl. utcai hangosítás) hangerőnél, ott már szinte fájdalmat okoz, ha ez a tartomány túl hangos. Egy hangrendszer akkor jó, ha a kívánt használati tartományában tudja megvalósítani az emberi izofon görbét. Elég sok energiát fektettem amatőr hangdobozépítésbe, s csináltam róla néhány videót, ha esetleg valakit érdekelne a téma: https://youtu.be/KvyEnLJHP7g