Akkor most kinek van igaza? A rövid válaszom az, hogy mindkét oldalnak. De csak és kizárólag akkor, ha hajlandóak vagyunk megérteni a készülékeink mögött húzódó elektrotechnikai fizika kőkemény alapszabályait.
A tápszűrés ugyanis rohadtul nem egy “plug-and-play” csodaszer. Ugyanaz a doboz, ami a DAC-odnak valóságos áldás és akusztikai megváltás, az erősítődnek könnyen a halálos ítélete lehet a tranziens áramfelvétel miatt. Tegyük tisztába a mérnöki valóságot: nézzük meg, mikor kötelező, és mikor szigorúan tilos tápszűrőt használni!
A probléma: Mi a fenének szűrjük a hálózatot?
Kezdjük az alapoknál. Az otthoni elektromos hálózatod (az a bizonyos 230V/50Hz-es szinuszos váltóáram) messze nem tiszta. A modern háztartások szó szerint rogyásig vannak pakolva olcsó, kapcsolóüzemű tápegységekkel (SMPS).
A LED izzóid, a számítógéped, a routered, az inverteres mosógéped és a filléres telefontöltők folyamatosan nagyfrekvenciás zajt (RFI/EMI interferenciát) okádnak vissza a hálózatba.
Ez a nagyfrekvenciás elektromos “szemét” a fali aljzaton keresztül alattomosan bejut a drága audió komponenseidbe, és szépen rátelepszik a zenei jelre. Az eredmény? A hang harsánnyá és fárasztóvá válik, a cintányérok karistolnak, a 3D-s térleképzés pedig kártyavárként omlik össze.
“A tápszűrés nem egy ‘plug-and-play’ csodaszer; ami a DAC-odnak áldás, az az erősítődnek könnyen a halálos ítélete lehet.”
Itt tesz csodát és itt öli meg a zenét a tápszűrés
A Forrás megváltása
A streamerek, CD-futóművek és DAC-ok folyamatos, de rendkívül alacsony áramfelvétellel dolgoznak (ritkán vesznek fel 15-20 Wattnál többet). Ezek a készülékek, főleg az órajel-generátorok, viszont borzalmasan érzékenyek a hálózati zajokra.
Mivel itt nincsenek hirtelen, gigantikus áramfelvételi csúcsok, a tápszűrő tekercsei nem okoznak fojtást. Itt a szűrés kötelező elem: a hátér sötét és nyugodt lesz, a fókusz pengeéles, és eltűnik a “digitális reszelés”.
A Végfokok tragédiája
Amikor a zenében jön egy makrodinamikai csúcs (egy durva üstdob ütés), az erősítő tápegységének a másodperc törtrésze alatt óriási áramra van szüksége a falból.
A szűrőkben lévő tekercsek viszont fizikailag ellenállnak az áram hirtelen megváltozásának. Letompítják az igényt, a pufferkondenzátorok nem töltődnek fel időben, a basszus belassul, a pergődobok ellaposodnak. Ezt halljuk “megfojtott” dinamikának.
Hogyan lehet zajmentes, de mégis brutálisan dinamikus rendszered? A válasz a szeparáció.
A “kis áramú” oldal: A streamered, a DAC-od, és a phono előerősítőd kerüljön egy dedikált, L-C tagos tápszűrőbe. Ez megvédi őket a falból érkező zajtól.
A “Tiszta izom” oldal: Az erősítőd dugd közvetlenül a fali aljzatba, vagy egy szűrő nélküli elosztóba. Ne engedd, hogy a tekercsek megfojtsák a zenéd erejét; használd a szűrést a kisáramú szakaszban és hagyd szabadon lélegezni az izmokat!
Szia!
Két észrevételem/kérdeésem lenne a tápszűrőkkel kapcsolatos témában.
1.
Mi a helyzet azokkal a tápszűrőkkel, ahol az erősítő csúcsigényeit kiszolgáló, nagy kapacitású kondenzátorokat alkalmaznak pont a cikkben is említett probléma áthidalására?
2.
Mi a helyzet a szünetmentes tápegységekkel?
Pl. Nekem van egy 3000VA-es, valódi szinuszos UPS-em, amiről a kompett házimozi rendszerem (AVR, 2 sub, hangfalak, Tv, lejátszó) illetve a PC-m üzemel. Gyakran előfordul feszültség ingadozás, pillanatnyi áramkimaradás a hálózaton, emiatt kötöttem a rendszer elé.
Nem tudom van-e valamilyen negatív hatása? Illetve van-e értelme tápszűrőt bekötni plusz eszközként egy szünetmentes után? Nekem nincs ilyen eszközöm, de sokszor felvetődik bennem, hogy érdemes lenne vagy sem alkalmazni.
Köszi
Tamás