Nappali – zene és mozi

Az első Hi-Fi tornyom 1988-ban lett meg: a ballagásra kapott pénzekből vásároltam egy ismerőstől. A VIDEOTON állványban volt egy VIDEOTON EA-6383S erősítő, egy RT-6303S tuner, egy SHARP RT-1010 2 kazis deck, egy SHARP RP-113 tangenciális lemezjátszó és valamilyen ORION hangfalpár, de mivel nem az akkori nagyágyúk egyike, így lecseréltem egy VIDEOTON DC-2080-asra. Sajnos nagyon hamar elszálltak bennük a magasak, állandóan vittem őket tekercseltetni, így egy idő után megváltam tőlük is. Közben a jöttek-mentek a deck-ek, legalább 15-20 féle volt nálam: megvettem, hallgattam pár hónapig, majd eladtam és jött az új. Végül eladtam mindent és csak egy SIEMENS RS-722 kazettás rádióerősítő maradt.

Az első ’’komolyabb’’ tornyom a ’90-es évek közepén egy PIONEER volt: pár kisebb típusszámú modell cseréje után eljutottam az A-702R erősítő, CT-S920S deck, CT-W820R 2 kazis deck, PD-S802 CD, F-502RDS tuner, GR-777 EQ, PL-445 lemezjátszó és két pár CS-7030-as hangfal összeállításig. Így utólag visszaemlékezve szólt. Hangosan. Dübörögve. Csilingelve. Ekkor kezdtem azt hallani és érezni, hogy ez így nem jó … Az erősítőt és a CD-t lecseréltem, de korábbi modellekre – A-777, PD-S901 – , a hangfalak viszont maradtak, mert nem találtam semmilyen komolyabbat: a PIONEER PROLOGE S-400 hangfalaknak elég magas áruk volt, így nagy mértékű hangzásbeli javulás nem volt a rendszerben.

Pár év múlva jött a házimozi-őrület, így a torony lecserélődött SONY STR-DB-1080QS 6.1-es erősítőre, SONY SA-VE835ED PASCAL hangrendszerre, DVP-S435 ART COUTURE DVD-re és SLV-SF950 ART COUTURE VHS-re. Viszont megjelent a SONY LISSA-rendszer – szerintem a SONY egyik legnagyobb dobása volt: teljesen digitális erősítő, CD- és MD-futóművekkel, hiszen nem volt bennük D/A konverter – , így végül mégis lett Hi-Fi-m: kezdetben TECHNICS SB-CS65 hangfalakkal, majd később TECHNICS SB-M01-esekkel. A ’’kis’’ hangfalakkal szenzációsan muzsikált, tényleg öröm volt velük zenét hallgatni! Aztán megszülettek a lurkók, így a minőségi zenehallgatásra egyáltalán nem maradt időm / időnk, később már csak a háttérben szólt, vagy már csak a számítógépen hallgattam …

A lurkók közben cseperedtek, volt egy költözés is és az új helyre új, minőségi Hi-Fi-t szerettem volna. Négy gyártón gondolkoztam: a TECHNICS-ről (SU-G700M2E vagy SU-R1000E és SL-G700M2E) és a YAMAHA-ról (A-S3200 és CD-S3000) végül lemondtam, miután kiderült, hogy már Malaysia-ban gyártják őket ... Maradt a TEAC AP-701 végerősítő, az UD-701N hálózati DAC előerősítő és a VRDS-701 CD, illetve a DENON-rendszer a listán. Nagyon sokáig a TEAC vezetett, de a rendszerek meghallgatása után a DENON mellett döntöttem – bár a TEAC deprez-műszerei miatt majdnem meginogtam. Itt viszont meg az derült ki, hogy a két műszer nem a bal és a jobb csatornát mutatja – mint ahogy a kisebb testvérnél – , hanem mindkettő ugyanazt … Érthetetlen …

Eladtam mindent, a két pár TECHNICS SB-M01-es hangfal kivételével: ezeket mindenképpen szerettem volna megtartani. Amikor azonban összeraktam a rendszert – először az 1700-as erősítővel – nem akartam elhinni, hogy mit hallok – vagyis inkább mit nem hallok, mert amit a LISSA-rendszerrel produkáltak a hangfalak, annak most nyomát se hallottam: teljesen élettelenül, tompán szóltak, így sajnos nekik is menniük kellett … Ezután hallgattam meg pár DALI és B & W hangfalat egy DENON-rendszerben és döntöttem végül a B & W mellett. 100 órát járattam be őket alacsony hangerőn, 90 CD – striguláztam! 😊 – meghallgatásával és 15-20 órányi streaming-hallgatással, így a 3000-es erősítővel szépen összeszoktak.

Ez a rendszer így együtt egy álom. Olyan részleteket hallok, amiket eddig nem és olyan tisztasággal, pontossággal, térérzettel és dinamikával szólal meg, amit eddig itthon én még nem hallottam. Nem tudom, hogy lehet-e ilyet mondani, de szerintem én itt ezzel a rendszerrel révbe értem. 😊

Mindenkinek kellemes zenehallgatást és mozizást! 😉