Hamarosan!
Mindhárom elv tud kiváló és gyenge lenni; a címke önmagában nem mondja meg, hogy egy adott erősítő hogyan illik a rendszerhez.Ha hallottál két vagy…
Mindhárom elv tud kiváló és gyenge lenni; a címke önmagában nem mondja meg, hogy egy adott erősítő hogyan illik a rendszerhez.
Ha hallottál két vagy több megoldást ugyanazzal a forrással és hangsugárzóval, írd le a körülményeket és a különbséget. Melyik adott jobb dinamikát, tónust, csendet vagy terhelhetőséget – és milyen kompromisszummal?
A tranzisztoroson halgatott zene, nekem legalábbis nem ad élvezeti erteket. A csöves hang, erősítőben, CD lejátszóban teljesen más.
Rendkívül barátságos, és ölelő tónusú, szemben a tranzisztorosok, a csoveshez képest oktalan puffogasaval. A csöves hang mindig maszatol egy kicsit, levágja a felső szekció egy részét, de épp ettől olyan sokáig hallgatható.
Tranzisztoros, meg D osztályú erősítő, azt gondolom elvérzik a csöves, és pár hibrid rendszer mellett.
A D osztályú erősítő nálam eleve kizárva, marketing és piaros 0,000000001% torzítás azt gondolom pontosan a zene lényegét öli meg.
Nekem az a jó erősítő, ami mellett tudok olvasni, zenét hallgatni, vagy csak úgy ellenni.
A D osztály Ilyet sajnos nem tud.
Brutális energiával szól némelyik, de közben a biteket számolgatom, és egy óra múlva fáj tőle a fejem. A figyelmet nem adják ingyen, az idegrendszer elfarad a túl steril hangtol.
A tranzisztoros valahol félúton van, de felépítésebol fakadóan steril.
@valve-amplifier Ha nálad a csöves adja azt a tónust és nyugalmat, amellyel órákig tudsz zenét hallgatni, akkor számodra az a jó választás. Ezzel nehéz lenne vitatkozni😀
Ahol már kevésbé értünk egyet, az az, amikor ebből általános törvény lesz. Hallottam már steril csövest, puffogó tranzisztorost és ideges D osztályt.
Szerintem a kellemes torzítás lehet ízléses fűszer, de önmagában nem garancia a zeneiségre, ahogy az alacsony torzítás sem garancia a sterilitásra. Végül mindig a teljes rendszer, az illesztés, a szoba és a hallgató dönti el, hogy zenét hallunk, vagy biteket számolunk.
@audiomaniaEgyetértünk. Erősítő és erősítő – valamint rendszer és rendszer – között a legmeghatározóbb tényező gyakran az, hogy hol hallgatjuk.
Teljesen egyetértek veled abban, hogy van, akinek a D osztály válik be egy akusztikailag ideálishoz közeli szobában, és van, akit idegesíthet egy csöves is egy rossz akusztikájú, csupasz felületekkel teli helyiségben.
Sőt, ha egyazon erősítőt és hangfalat viszünk át egyik szobából a másikba, a végeredményt drasztikusan a helyiség akusztikája fogja dominálni. Egy túlcsillapított szoba elnyeli a magashangokat és élettelenné teszi a zenét, míg egy túl zengő szoba összemos mindent – és ilyenkor tévesen az erősítőre fogjuk a hibát, pedig csak a szoba és a bútorzat színezte át a hangot.
Ha tehát a kapcsolástechnikai alap jól átgondolt, a tápellátás sziklaszilárd, az alkatrész- és csőkészlet pedig prémium kategóriás, akkor a nyomtatott áramkör színe vagy a méregdrága márkanév-felirat már nem oszt, nem szoroz: elektronikailag és akusztikailag ugyanabban a felső ligában játszanak. Innen kezdve a rendszer-illesztés és a szoba akusztikája lesz a döntő bíró – ezt próbálja sokszor elfedni a szaftos marketinggel túldimenzionált High-End ipar.
Ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy minden felépítésnek megvan a maga sajátos fizikai karaktere (D osztály, tranzisztoros A/AB, csövesek stb.). A kérdés csak az, hogy a szobánkból kilépő végső hullámforma az idegrendszerünknek hosszabb távon örömöt vagy fáradtságot okoz. 🙂
A beszélgetést ettől még teljes egészében olvashatod.
Belépés
Magyarország legújabb Hi-Fi és Audiofil magazinja. Szakmai hírek és őszinte vélemények egy helyen.
