A svájci tank: Melyik Revox B77 szalagos magnó uralta a stúdiókat?
A történet a 70-es évek végén kezdődik. A svájci Willi Studer cége ekkor már a világ legjobb professzionális stúdiómagnóit gyártotta – a Beatles, a Pink Floyd és a korszak szinte minden meghatározó zenekara Studer gépeken rögzítette a lemezeit. A Revox márka ennek a cégnek volt az „otthoni”, polgári ága. Amikor 1977-ben bemutatták a Revox B77-et, a hifi-világ azonnal behódolt.
Fontos azonban tisztázni, hogy nem minden modell volt egyforma. Amíg az átlagos otthonokba a normál sebességű, negyedsávos (pénztárcabarátabb és szalagtakarékosabb) verziók kerültek, addig a stúdiókat és a legkomolyabb audiofilek szobáit a gép csúcsváltozata uralta. Ez volt a félsávos (2-track), nagysebességű (High Speed, 15 ips) Revox B77 szalagos magnó, amely nyers, kompromisszummentes felvételi minőségével átlépte a határokat a hobbi hifi és az ipari stúdiótechnika között.
Ez az orsós magnó nem egy átlagos lejátszó volt, hanem egy ipari műszer. A váza egyetlen, masszív alumínium öntvényből készült, ami garantálta, hogy a mechanika évek múltán, folyamatos hőingadozás mellett sem deformálódik. Három különálló, közvetlen hajtású (direct drive) motort kapott, amelyek olyan svájci óramű-precizitással mozgatták a szalagot, hogy a nyávogás (wow & flutter) szinte mérhetetlenné vált a műszereken.
A legnagyobb újítást a vezérlés jelentette: a gombjait nem mechanikus rudak, hanem modern, logikai áramkörök irányították. Ha gyorstekerésből hirtelen rányomtál a lejátszásra, a szalagos magnó nem tépte el a szalagot, hanem elegánsan, elektronikusan lefékezett, és csak utána indította el a zenét. A Revox B77 a 80-as évekre az abszolút státuszszimbólummá vált. Akinek ilyen forgott a polcán, arról mindenki tudta: ő nem csak hallgatja a zenét, hanem birtokolja is.
A fizika diadala: Miért szól jobban sok szalagos magnó, mint a bakelit?
A digitális korszak beköszöntével a szalagos magnók nehézkes, karbantartást igénylő világa látszólag örökre eltűnt a süllyesztőben. Az elmúlt évtizedben azonban valami eltört a high-end társadalomban. A zene túlságosan is elérhetővé és sterillé vált. Bár a bakelitlemez (vinyl) feltámadása pont ennek a fizikai hiányérzetnek volt köszönhető, az ultra-gazdag és legigényesebb audiofilek hamar rájöttek a hanglemez fizikai korlátaira.
A bakelitnél a tűnek a barázdában kell maradnia. Emiatt a mélyhangokat monósítják és vágják (RIAA korrekció), a dinamikát sokszor mesterségesen kompresszálják, a lemez belső barázdái felé haladva pedig drasztikusan nő a mechanikai torzítás.
Ezzel szemben egy nagysebességű, 15 ips (inch per second) sebességgel forgó negyedcolos mágnesszalagnál nincsenek ilyen korlátok. Amikor egy Revox B77 szalagos magnón felteszel egy mesterszalag-másolatot (Master Tape), te nem egy formátumot hallgatsz, hanem az „eredeti” felvételt. Nincs tű, nincs súrlódásból eredő sercegés, nincs fázishiba. A frekvenciaátvitel tökéletesen lineáris, a dinamika pedig letaglózó.
A brutális árcédula és a Revox B77 feltámadása
Ahogy a „Reel-to-Reel” (orsós) magnózás egyre keresettebb lett a legfelső körökben, úgy lőttek ki a klasszikus gépek árai. A szakik elkezdték előásni a régi Revox B77-eseket, hogy borsos áron újítsák fel őket a stúdióverziók specifikációi alapján. A svájci anyacég pedig észlelte a piaci űrt: évtizedekkel a gyártás leállítása után, a közelmúltban hivatalosan is feltámasztották a legendát a Revox B77 MKIII formájában.
A klasszikus kinézet és a robusztus mechanika megmaradt, de a belső elektronikát teljesen a mai elvárásokhoz igazították. A jelútból száműzték az elavult alkatrészeket, és a gépet stúdiószintű, szimmetrikus (XLR) csatlakozókkal látták el. Ennek az új szalagos magnónak az ára viszont csillagászati: nagyjából 16 000 eurót (több mint 6 millió forintot) kérnek érte, ráadásul a manufakturális gyártás miatt várólisták vannak.
A sötét oldal: A szalagos magnó mesterszalagjainak piaca
Egy Revox B77 megvásárlása csak a belépőjegy ebbe a zárt elitklubba. Az igazi kiadások a szalagok, azaz maga a zene megvásárlásakor kezdődnek.
Kifejezetten erre a piacra szakosodott stúdiók (mint például a Horch House) egyedülálló módon, licencszerződések alapján 1:1 arányú másolatokat készítenek a világ legnagyobb albumainak eredeti analóg mesterszalagjairól. Egyetlen ilyen, két orsóból álló stúdió-szalag ára 400 és 500 dollár (150-190 ezer forint) között mozog. Egyetlen album kerül annyiba, amennyiért a sarki boltban egy korrekt belépő szintű lemezjátszót adnak.
A szalagos magnózás és a Revox B77 története tökéletes bizonyítéka annak, hogy az audió világában mindig is létezni fognak a kompromisszumot nem tűrő végletek. Egy olyan világban, ahol egy gombnyomással 100 millió dalhoz férünk hozzá havonta pár ezer forintért a streaming platformokon, a szalag emlékeztet minket: a legtisztább, legőszintébb hangélményért még ma is brutálisan mélyen a zsebbe kell nyúlni.
Most erről beszélgetünk
HiFi-kiállítási kisokos: 50 pont a bullshit ellen
Roni72: A KEF-es példánál maradva a marketing logika ma úgy működik, hogy a kisebbik hangdobozt - amelyik jobban szól - meg fogják szüntetni, és máris a több…
2 óra telt el · Bekapcsolódom ↗A kedvenc zenéd rosszul szól a hifiden. Most a zenét cseréled le?
Tóth László: Egy idősebb hifis ismerősöm szerint az évek előrehaladtával maguk a felvételek lettek egyre igénytelenebbek. Az nem igaz, hogy rockzenét nem lehet tisztességesen felvenni. Jó példa erre…
21 óra telt el · Bekapcsolódom ↗Újra menő a CD – de miért pont most?
MTibor74: Használatban vannak,nagyrészt90-2000es években vásárolt albumok. Mondjuk egy rendesebb cd-lejátszó majd kellene,mert most egy kb 10ezer forintos orion dvd-ről szólnak. Kilóg a high-end rendszerből egy picikét. Vinylre…
3 nap telt el · Bekapcsolódom ↗Hová lett a basszus? Régen egy nagy mélyhangszóró, ma három kicsi
Jenvay Balàzs: .
7 nap telt el · Bekapcsolódom ↗
Van egy B77 MKII-s gépem, pontosan olyan mint a második képen. Még REVOX orsók is vannak hozzá, igaz én egy szerényebb kivitelü NAB adaptert használok hozzá… Az én példányom is Normál-Speed (9,5 – 19 cm/s) és negyedsávos.
Willi Studer előtt le a kalappal, készüléke maga az ergonómiai csoda, pontosan minden ott van ahol kell, és az egész gép inkább egy precíziós műszer benyomását kelti mint egy consumer bolti készülék.
A belső felépítése is példás, modul rendszerű mindennek helye van, ide oda kacskaringozó vezetékek alig vannak a készülék belsejében.
Igazi német cucc, a maga precizitásával. Tudom a Revox eredetileg Svájci de az összeszerelés németországban történt. Enyémet legalábbis ott rakták össze. Svájcban talán a Studerek készültek, de az már más világ.
Sajnos a német precizitásnak köszönhetően a készülék nagyon érzékeny. Sok problémám volt a rengeteg kontakt hibával, rejtélyes módon néha megzavarodott a vezérlése, elkezdett önnálló életet élni. Kikapcsolt, gyorscsévélésbe állt, majd megállt, csinált fura dolgokat. Elvittem egy szakihoz, aki ilyen gépekre specializálódott, de nála természetesen nem csinálta. Miután hazahoztam egy két nap múlva ismét kezdte. Megkérte az árát, sajnos nem oldott meg semmit. Az ilyen szakik, tudni kell vastag ceruzával számolnak, tudják, hogy kevesen vannak akik ilyen munkát vállalnak.
Aztán neki láttam én a javításnak. Rengeteg relé van benne, ami a jelútban van, végez némítást, kapcsolgatja a korrekciókat lejátszás felvétel módban. Szinte az összes relét szét kellett szedni és kitisztítani, az érinktező pogácsák be voltak oxidálva. Recsegett a fejhallgató erősítő, szintén egy relé hibája miatt. A potencióméterek benne rémálom, nem is tudom milyen forrásból szerezték be őket, mind kontakt hibás volt. Es minden panelon van jópár. Cseréltem az összeset! Sok elektrolit kondenzátort cserélni kellett, ki voltak száradva.
Rejtélyes vezérlési problémákat a tápegységben lévő graetz híd egyik lábának oxidációja okozta, egészen véletlenül találtam csak meg. Egy pillanatban elkezdett füstölni!!!! Nem jól érintkezett, az amperek folytak a fizika meg tette a dolgát. 24V-s tápfeszültség ellátás bizonytalan volt ezáltal. Ki kellett szedni, megtisztítani és visszaforrasztani. Az tehát jó lett, a vezérlés azóta működik rendben.
Csinált olyat is, hogy felvétel közben leállt a bal csatorna. Kiderült, hogy az előmágnesezés szünt meg, szintén egy kontakt hibás relé miatt a törlőoszcilátor panelon. Sebesség váltásnál egy fura megoldás van, egy hosszú kapcsolóléc mozdul el az előlap mögött, szintén fekete volt már az idő múlása megtette a hatását. Mindent szétszedni tisztítani majd vissza tenni.
Még mesélhetnék róla, de nincs mit csodálkozni 30 éves készülék. Nyilván amikor új volt nem volt vele probléma és tette becsülettel a dolgát. Most, hogy az enyém is kész és működik szeretem a hangját, csodálatos egy masina.
Nemrég a csapágyak kezdek el “huhogni”, gyors csévélésnél; cserélni kellene őket, majd egyszer…
Érdekesség képpen van egy TEAC-m is idehaza az még idősebb, annak viszont semmi baja az égvilágon. A japcsik úgy meg csinálták, hogy elképesztően tartós egy szerkezet. Lényegesen egyszerűbb mint a Revox, kevesebb dolog van benne ami elromolhat. Meg szerintem szebb is esztétikailag de ez mondjuk szubjektív. Az félsávos és 19-38cm/s sebességű, a Oldhifisnél vásárolt – Magyar rádióból kukázott szalagokat remekül le tudom játszani vele.