Kevés márka van a hangtechnika történetében, amely annyi mérnöki újítást és ikonikus készüléket adott a világnak, mint a Sony. Az évtizedek során a vállalat nem egyszerűen lépést tartott a technológiai fejlődéssel, sokszor maga határozta meg annak irányát. A korai szilíciumtranzisztoros úttörőktől a digitális erősítők első generációjáig, majd az SACD-korszak nagy felbontású referenciájáig a Sony folyamatosan a lehető legtisztább hangvisszaadásra törekedett. Ez a cikk a cég legfontosabb erősítőit mutatja be, azokat a modelleket, amelyek nemcsak műszaki kiválóságukkal, hanem technológiai jelentősségükkel is beírták magukat a Hi-Fi történelembe.
TA-1120 (1965)
A világ első, teljesen szilíciumtranzisztoros integrált sztereó erősítője. A TA-1120 extrém alacsony torzításával és korszakalkotó műszaki megoldásaival valódi mérföldkőnek számított, ez a modell tekinthető a későbbi ES sorozat alapkövének. A Sony ezzel az erősítővel új minőségi szintet teremtett a fogyasztói Hi-Fi kategóriában.
TA-N88 (1977)
A TA-N88 valójában a modern D-osztályú erősítők őse, igazi kultikus darab a Hi-Fi történelemben, a világ legelső digitális erősítője volt, jóval azelőtt, hogy a D-osztályú erősítők elterjedtek volna. A Sony a 70-es évek végén olyan technológiát tett le az asztalra, ami évtizedekkel előzte meg a korát.
TA-N77ES (1987)
A TA-N77ES az ES sorozat egyik legsikeresebb és legikonikusabb végerősítője. Masszív felépítése, kifinomult analóg tápellátása és stabil teljesítménye miatt máig keresett darab a gyűjtők és az audiofilek körében.
A Sony ebben a modellben tökéletesítette az ES karaktert: erő, részletező képesség és rendkívüli megbízhatóság. A Sony gyűjtők szemében valódi szent grálnak számít.
TA-NR1 (1989)
A Sony audiofil irányvonalának egyik legmeghatározóbb mérföldköve a TA-NR1 monoblokk páros. A vállalat célja egy olyan végfok megalkotása volt, amely kompromisszumok nélkül képes kezelni a legigényesebb hangsugárzókat, miközben megőrzi a Sony-ra jellemző finom részletező képességet és természetes hangszínvilágot. A TA-NR1 különálló monó kialakítása, masszív tápellátása és rendkívül alacsony torzítást biztosító áramkörei a kor high-end piacán is figyelemreméltó teljesítményt nyújtottak, s ezáltal a Sony végfok építésének egyik ikonikus darabjává vált.
A TA-NR1 tervezésénél a Sony mérnökei kiemelt figyelmet fordítottak az áramköri utak minimalizálására: a jelút extrém rövid, a trafó külön árnyékolt rekeszben kapott helyet, és a mechanikai rezonanciák csillapítására több rétegű, precízen kialakított házstruktúrát alkalmaztak. A monoblokkok hangjára máig jellemző a feszes, kontrollált mélytartomány, a hatalmas dinamikai tartalék és a kristálytiszta magas szekció, amelyek együttesen egy olyan stabil és természetes karaktert adnak, amelyet a gyűjtők és audiofilek ma is kiemelten értékelnek.
A rendszer szíve azonban nem lenne teljes a Sony TA-ER1 előerősítő nélkül, amelyet kifejezetten a TA-NR1 ideális párjaként terveztek. A TA-ER1 egy rendkívüli precizitással épített vezérlőfokozat, amely szinte laboratóriumi tisztaságú jelkezelést biztosít. A diszkrét alkatrészekből épített áramkörök, a kifinomult hangerőszabályzó modul és az alacsony zajszintű tápellátás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az előfok a lehető legtisztább formában továbbítsa a jelet a monoblokkok felé. A TA-ER1 és TA-NR1 kombinációja így egy olyan audiofil rendszer alapját képezi, amely a Sony mérnöki tudásának esszenciáját testesíti meg.
A TA-ER1/NR1 páros jelentősége azért is kiemelkedő a Sony történetében, mert jól mutatja a vállalat azon törekvését, hogy bebizonyítsa: nem csupán a tömegpiac, hanem a legmagasabb szintű high-end audio világában is képes maradandót alkotni. E modellek ma már ritka, keresett gyűjtői darabok, amelyek nem csupán technikai értékük, hanem a Sony csúcskorszakát megidéző hangzásuk miatt is meghatározó részei az audiofil örökségnek.
TA-N90ES (1995)
A TA-N90ES végerősítő és a TA-E90ES előerősítő érkezésével a Sony egy új irányt jelölt ki az ES-széria hangzásában. Az addigra jól ismert, enyhén melegebb, karakteresebb tónust egy sokkal neutrálisabb, áteresztőbb és nagyobb felbontású hang váltotta fel. Ez a váltás azonban megosztotta a rajongótábort: sokan továbbra is az elődmodellek finoman színezett, „zenésebbnek” érzett karakterét kedvelték, míg mások éppen az új generáció letisztult, precíz és kontrollált hangja miatt szerettek bele a Sony felsőkategóriájába. A TA-N90ES így nemcsak technikai mérföldkő, hanem egyfajta stílusváltás jelképe is lett az ES-vonal történetében.
A páros a legpuristább audiofil elveket követte: a jelútban nincs equalizer vagy balance szabályzó, így a felvétel eredeti tartalma torzításmentesen, változatlanul jut el a hangszórókhoz. Az ES sorozatban itt jelent meg először a dual mono architektúra, amely független bal és jobb csatornát biztosít, minimalizálva az áthallást és növelve a dinamikai tartalékot. A TA-E90ES előerősítő minimalista felülettel, rövid jelúttal és nagy pontosságú hangerő szabályozóval illeszkedik a végerősítőhöz.
A két készülék együtt a ’90-es évek egyik meghatározó audiofil referencia-rendszerét alkotta.
TA-N1 (1999)
A TA-N1 végerősítő a Sony történetének leginkább kompromisszummentes végerősítője. A TA-E1 előerősítővel és az SCD-1 SACD-lejátszóval együtt a márka referenciarendszerét alkotta, kifejezetten az SACD formátumhoz optimalizálva.
A 70 kg-os tömeg, a gigantikus 1,5 kW-os transzformátor, valamint a precíz, kézzel válogatott alkatrészek a csúcsteljesítmény szolgálatába állnak. A TA-N1 a „nagybetűs” High-End megtestesítője.
A TA-N1 fejlesztésekor a Sony mérnökei teljesen új lapot nyitottak: gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták a gyártási költségeket és a piaci realitásokat, hogy egy olyan erősítőt hozzanak létre, amely maradéktalanul demonstrálja, mire képes a vállalat csúcstechnológiája. A konstrukció nem csak az SACD korszak hajnalát volt hivatott erősíteni, hanem azt is, hogy a Sony végleg belépett a „no compromise” high-end ligába, ahol addig inkább csak tisztelt vendég volt.
A TA-N1 különlegessége ugyanakkor nem pusztán a méretéből vagy az anyaghasználatából fakad. Hangkarakterét a rendkívüli tisztaság, kontroll és természetesség határozza meg. Míg az ES-széria korábbi tagjai gyakran hordoznak némi melegséget vagy karakteres árnyalatot, addig a TA-N1 célja az volt, hogy teljesen láthatatlanná váljon a rendszerben: semmit ne tegyen hozzá a zenéhez, és semmit ne vegyen el belőle. Ez az áteresztő, analitikusan is muzikalitást hordozó hangzás volt az, amiért sok szakember és audiofil a valaha készült legjobb Sony-végerősítőként tekint rá.
A rendszer egészét tekintve a TA-E1 előerősítő és az SCD-1 SACD-lejátszó együttese olyan szinergiát teremt, amelyet a Sony egyértelműen a „state of the art” kategóriának szánt. Az SCD-1 példátlan mechanikai stabilitása és precizitása mellett a TA-E1 előerősítő abszolút transzparenciája tette lehetővé, hogy a TA-N1 valódi ereje megmutatkozzon. A három komponens együtt olyan időtálló referenciát alkotott, amelyre a Sony későbbi csúcsmodelljei is iránymutatóként tekintettek.
A TA-N1 ma már nem pusztán műszaki eszköz: sok gyűjtő és audiofil számára mérföldkő a japán high-end történetében. Ritkasága, brutális felépítése és kivételes hangja miatt ikonikus státuszba emelkedett — azok számára pedig, akik hallották egy jól összeállított rendszerben, maradandó élmény, amelyet kevesen felejtenek el.
TA-FA777ES (1999)
Az SACD megjelenésének időszakában a Sony egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a nagy felbontású hangvisszaadásra. A TA-FA777ES teljesen analóg jelútja és DSD-barát felépítése lehetővé teszi, hogy az SACD nagyfrekvenciás, finom részleteket tartalmazó jele torzítatlanul jusson el a hangszórókhoz. A mérnökök a jelút minden elemét a lehető legrövidebbre és legtisztábbra tervezték, minimalizálva a kapcsolási pontokat és a potenciális torzítási forrásokat, éppen ezért hagyták el a távirányíthatóságot is. Ez az átgondolt, purista megközelítés azonnal hallható a hangján: légies, nagyfelbontású, mégis analógosan természetes megszólalást nyújt.
A modellt kifejezetten az SCD-777ES SACD-lejátszóhoz hangolták és tervezték, így együtt alkotják az SACD-korszak egyik legmeghatározóbb, audiofil referenciapárosát. A két készülék közötti szinergia páratlan volt a maga idejében: az SCD-777ES precíz, DSD-alapú jelgenerálása és a TA-FA777ES nagy áteresztőképességű, semleges karaktere együtt új mércét állított a Sony integrált rendszereinek kategóriájában.
A TA-FA777ES azért is vált legendává, mert az ES-sorozat utolsó, teljesen analóg felépítésű integrált sztereó erősítője volt. A későbbi modellek már digitális jelfeldolgozási szakaszokkal, többfunkciós vezérléssel és más modern megoldásokkal közeledtek a szélesebb közönség igényei felé, de sok audiofil szerint ezzel elveszett valami a klasszikus ES-világ „varázsából”. A TA-FA777ES így mára a „régi iskola” csúcstermékének számít: egy olyan korszak záró akkordjának, amikor a Sony még teljesen analóg eszközökben mutatta meg, milyen az, amikor a mérnöki tökéletesség és a zeneiség találkozik.
TA-DR1a (2005)
A TA-DR1a a digitális erősítőtechnológia továbbfejlesztett, nagy hatásfokú megoldását kínálta. A Sony ebben a modellben ötvözte a digitális architektúra előnyeit a kifinomult hangzás iránti törekvéssel, egy olyan erősítőt létrehozva, amely kivételesen precíz, gyors és részletgazdag hangképet nyújt.
A készülék fejlett digitális jelfeldolgozása minimális torzítást és rendkívül alacsony zajszintet biztosított, miközben megőrizte a természetes, analóg érzetű hangzást. A Sony mérnökei különösen nagy hangsúlyt fektettek az erősítő tápellátására és a jelút tisztaságára, így a TA-DR1 képes volt a legfinomabb dinamikai árnyalatok megjelenítésére is.
A digitális PWM-alapú erősítési technológia nemcsak hatékonnyá tette az erősítőt, hanem kivételes kontrollt biztosított a hangsugárzók felett, feszes, pontos basszussal és levegős, nyitott magasakkal.
A modell egyfajta mérnöki demonstrációja volt annak, hogy a digitális erősítés felsőkategóriás szinten is megállja a helyét, és képes felvenni a versenyt a hagyományos, nagy presztízsű analóg konstrukciókkal.
TA-A1ES (2013)
Az utolsó ES-szériás sztereó erősítőként a TA-A1ES méltó lezárása a Sony több évtizedes analóg hagyományának.
A hozzá tervezett HAP-Z1ES DSD-lejátszóval együtt a Hi-Res Audio korszakának emblematikus párosát alkotta. Legnagyobb innovációja a szabályozott bias-rendszer: ez a valós időben működő vezérlés optimális nyugalmi áramot biztosít a tranzisztorok számára, így az erősítő mindig a legalacsonyabb torzítású tartományban üzemel.
Az erősítő A/B-osztályú, de az adaptív bias-szabályozásnak köszönhetően kis és közepes hangerőn majdnem A-osztályú karaktert nyújt – melegség, természetesség és precíz részletezés jellemzi.
