A Glass Animals oxfordi kvartett 2014-es debütáló albuma, a ZABA egy olyan lemez, amely azonnal bevezeti a hallgatót a zenekar sajátos, szürreális és érzéki világába. A külföldi kritikusok véleménye nagyrészt kedvező volt (Metacritic átlagpontszám: 77/100 12 értékelés alapján), de a zenekar egyediségét dicsérő hangok mellett akadtak fenntartások is.
A Hangzás Érzéki Labirintusa
A ZABA legfőbb erőssége – amiben a kritikusok szinte egyöntetűen egyetértettek – a hangzásának kivételes textúrája és atmoszférateremtő ereje. A frontember, Dave Bayley bevallása szerint a lemezt egy általa kitalált vadvilág, a gyerekkori mesekönyvéből származó „The Zabajaba Jungle” inspirálta, és ez a dzsungellégkör minden egyes ütemből árad.
A zenekar aprólékos és gazdag hangszerelése trópusi, páradús érzetet kelt. A basszusvonalak vastagok és hip-hop ihletésűek, míg a zenei szőnyeget afrikai törzsi zenékre emlékeztető, szokatlan ütőhangszerek, ciripelő rovarhangok, hörgő patakok és egyéb fura természeti hangeffektek alkotják. A DIY Magazine kiemelte, hogy a hangszerelés „fülbemászó”, míg mások, például a The Skinny, „selymesnek, hullámzó gőznek” nevezték a végeredményt.
Bayley énekhangja elválaszthatatlan része ennek a fullasztóan érzéki hangulatnak: suttogó, rekedtes, és gyakran sűrűn effektezett. A The Quietus kritikusa szarkasztikus csodálattal illette az ének „vízágyas orgiára” emlékeztető jellegét, utalva a zene szexuális feszültséggel teli, altatóan lassú ritmusára. Az album Paul Epworth producer (Adele, Florence + The Machine) közreműködésével készült, akinek profi stúdiós zsenialitása vitathatatlanul hozzájárult a hangzás rétegzettségéhez és kifinomultságához.
Kétértelmű Líra és Kritikák
A ZABA lírai világa már nem aratott ennyire egyöntetű sikert a kritikusok körében. Bayley szövegei telis tele vannak álomszerű, szürreális képekkel, állat- és dzsungelszimbólumokkal (Toes, Black Mambo), amelyek vizuális, képszerű élményt teremtenek. A Stereofox Music Blog dicsérte, hogy az instrumentális részek és az ének együtt egy álomszerű, filmszerű világot alkot.
Ugyanakkor sokan hiányolták az érdemi mélységet. A Drowned In Sound például „fenomenális fecsegésnek” nevezte a szövegeket, kritizálva a „csúnya rímeket és elhasznált kliséket”, melyek szerintük Bayley azon kísérletének tudhatók be, hogy bölcsességet sugalljon, ahol nincs. A leggyakrabban idézett, kritizált sor a „Ride my little Pooh Bear” a sláger Gooey-ból, amely egyesek szerint gyerekesen hatott a zene erotikus atmoszférájával szemben.
A Glass Animals hangzását a kritikusok gyakran helyezték el egy zenei kontextusban, utalva az The xx, a The Weeknd, az Alt-J és a Wild Beasts munkásságára. Ezen párhuzamok egyfelől dicsérték a zenekar kísérletező kedvét, másfelől viszont rámutattak, hogy a ZABA egy olyan vonalra illeszkedik, amit kortársai már elkezdték kitaposni.
Összegzés: A Trópusi Fejhallgató Utazás
A Glass Animals ZABA című albuma egy komplex, addiktív és lenyűgöző debütálás, amely bebetonozta a zenekar helyét a kísérletező indie pop élvonalában. A kritikusok dicséretének középpontjában egyértelműen a hangzásvilág állt: a lemez egy „azonnal felismerhető, egyedi hangként” vonult be a köztudatba, melyet a hallgató nem felejt el.
A legfőbb fenntartás az volt, hogy az album az egyedi atmoszférája ellenére a közepén egyhangúvá válhat, mivel a Glass Animals mintha „csak egyetlen nagyszerű hangzással” rendelkezne, amelyet túl hosszan nyújt el. A The Guardian egyenesen „menő, de klinikai” debütálásnak nevezte, mely érezhetően igyekszik megfelelni egy bizonyos kísérletező indie formulának.
Mindezzel együtt, a ZABA egy esszenciális utazás, amely nem a szövegek mélységéért, hanem a hangsúlyos, érzéki és hipnotikus zenei atmoszféráért lett emlékezetes. Ez a lemez tökéletesen alkalmas arra, hogy a fejhallgatóval eltöltött pillanatokban egy másik, párás, trópusi világba repítse a hallgatót.
A cikk íródott: 2025.11.18
